Kicsit elszoktál az üvegek nyitásától. Az utóbbi időben inkább eltörted, csak minél hamarabb és minél gyorsabban végezhess a tartalmukkal. Persze, nyitottál már régebben is. Nem is egyszer. De ez most kicsit más. Ez az üveg még sosem volt nyitva. Igazából nem is tudod, mit rejt. Ahogy azt sem, érdemes-e egyáltalán. De hajt. Űz. Nem hagy nyugodni a vágy, a kíváncsiság, az ígéret. Hogy te érezhesd először, ahogy bársonyos, lágy folyadék elönti a tested, és feloldódsz benne, ahogy ő benned.
Csak óvatosan. Nem szabad eltörni. Nagy felelősség. Nem élhetsz a tudattal, hogy miattad marad repedt. Nem szabad elsietni. ha túl gyorsan csinálod, kifut, és ellobban.
Talán nem baj, hogy az elmúlt időszakban sok üvegbe kóstoltál bele. Némelyiket visszazártad, némelyiket nyitva hagytad az utánad következőknek. És következtek is utánad szép számmal.
De most nem. Most először nem tervezed visszazárni. Most először hosszú ideig akarod kortyolgatni. Mikor pedig megtöltött téged, te is megtöltöd őt.
Ami meglep, hogy nem elsősorban az üvege érdekel. Persze szép. Szép az alakja, tetszik a címkéje, csinos a kupakja. De a lényeg sokkal inkább a benne rejlő aranyló folyadék.
Egyelőre csak a külsejét simogatod. Letörlöd a kicsapódott párát róla, érzed a hidegét, megpróbálod elképzelni, milyen lehet a benne rejlő nedű. Persze, a tetején kissé érdes, de épp ettől lesz érdekes.
Bár tudnád, hogy ki akar-e nyílni!
