Én nem tudom, mit érzel, mi van benned, mire gondolsz, mit szeretnél. Nem tudom elképzelni, hogyan érezheted magad. Tudatosan rejted előlem. Csak azt tudom, amit kifelé mutatsz. Csak az alapján tudlak megítélni.
Már másodszor zuhanok meg tőled, és kezd kicsit elegem lenni belőle. Már másodszor érzem azt, hogy rajtam kívül álló okok miatt nem vagyok boldog.
Nem gondoltam, hogy a második dolog csontváz lenne a szekrényben, mert eddig soha nem merült fel, hogy ilyen komoly probléma lenne. Az meg, hogy ugyanazt csináltad, amit a férfiak szemére szoktatok vetni (hogy ti. elmentél, és nem érdekelt, velem mi van), na az azért kicsit megütött. Persze csak utólag. Akkor magamat hibáztattam. Meg persze bizonyos szinten most is. De az azóta eltelt pár óra azért árnyalta a képet.
Igen, valóban én vagyok jobban oda érted (ha egyáltalán te oda vagy), igen, valóban én akarom jobban és én állok a gázon. De ebben a dologban akkor is ketten vagyunk. Nem tudom, érdemes-e egyáltalán bármire is ez a kapcsolat, ha nem tudod elfogadni a hibáimat. Igen, tudom, neked magadra kell gondolni. Hát tessék, gondolj! Én is azt teszem: rád gondolok. Nagyon szeretném tudni, hogy reménykedsz-e egyáltalán abban, hogy megoldható. Olyan egyértelmű lenne számodra, hogy lehet ennél jobb valakivel? Ha igen, akkor legyen. Szívből kívánom, hogy igazad legyen.
Tudom, nem vagy hozzászokva, hogy mások dolgait is szem előtt tartsd, de nem tudom, meddig vagyok képes még görcsösen figyelni arra, hogy nehogy hibát kövessek el, és még jobban beletaszítsalak a bizonytalanságba. Olyan erős lett az öncenzúrám az elmúlt pár hétben (persze köszönhetően neked), amilyen még sosem volt.
Fontos vagy. Voltál. Vagy.
Ne rontsuk el.
folyt
Az elején meg voltam bántva a viselkedésed miatt. Aztán rájöttem. Te megijedtél. Megijedtél, hogy találkozol a barátaimmal, megijedtél, hogy találkoztam K-val. Azonnal keresned kellett valamit, amit kifogásként használhatsz. De kifogás mindig lesz. Ha nem velem leszel, akkor is.
Ha fordítva lennének a jó és a rossz dolgok, akkor kérdés nem lenne, hogy ne legyünk együtt. Ha ugyan el lehetne velem menni mindenhova, meg beléd tudnék élvezni, de nem lehetne beszélgetni, nem kívánnál, nem pendülnénk egy húron. Esélytelen lenne a dolog. Akkor így miért nem biztos?
