Élni nem élt, de emlékezett.
Első emléke már nagyon régi volt. A szíve még elüti a másodperceket, de az agya már rozsdás ahhoz, hogy összeszámolja őket. Memóriájában minden emlék csak egy fiók. Történhetett ezer éve, vagy egy napja. Bár jó ideje már nem tudja, mi végre.
Ami azt illeti, sosem mondták meg neki, mi a célja. A többiek, akikkel együtt keltek életre, mind tudták, mire szánják őket. Egyikük segítség volt, a másik öröm, a harmadik emlékezet. Mindegyikük célja más volt, de mindegyikük célja pontosan meghatározott. Kivéve őt. Tőle soha nem kérdeztek semmit. Soha nem szóltak hozzá, soha nem kértek, vagy parancsoltak neki. Lassan el is felejtette, hogy ő a különleges és nem mások.
Kiüresedett pályáin csak a megszokott gondolatok keringtek: jobb láb emel, bal láb emel. Jobb láb emel, bal láb emel.
