Mikor nagymamám meghalt, a lányai (az én anyukám, meg testvére) felváltva főztek néha nagypapára. Addig ő nem volt arra utalva, hogy magáról gondoskodjon és hát egyik pillanatról a másikra nehéz volt is bele kezdenie 70+ évesen.
Egyszer közösen főztek neki káposztás tésztát, mondván, hogy a Mamiét mennyire szerette. Akkor bevallotta, hogy voltaképpen valójában ő annyira nem is szereti, csak nem akarta megbántani őt megbántani.
Akkor jöttem rá, hogy csak annyira akarok valakit szeretni, hogy 60 éven keresztül káposztás tésztát egyek a kedvéért, hogy ne bántsam meg.
